Sajtóközlemény a Környezettudományi Központnak a tiszai cián- és nehézfémszennyezés gazdasági és szociális hatásait vizsgáló tanulmányáról

Prommer Mátyás - Skwarek Kristóf

Elkészült a Környezettudományi Központ hiánypótló jelentése a tiszai cián - és nehézfém szennyezés magyarországi hatásairól. Az eddigi ökológiai kárfelmérések után ez a tanulmány a régiót ért gazdasági és szociális károkról ad számot. A munkát a WWF támogatta, mivel a jelentést fel kívánja használni EU-s lobbitevékenysége során, amely a bányászat környezeti hatásainak törvényi szabályozására irányul. Amennyiben a törvényi szabályozás megtörténik, az EU csatlakozásra váró országok is beépítik majd törvényeikbe, így csökkenhet a környezetvédelem károsításával járó balesetek kockázata.

A megállapított gazdasági kár összege 3,5-4,6 milliárd forint. A Tisza-Szamos Kormánybiztosi Hivatal által közzétett 29 milliárd forintos kárigény abban tér el ettől a kárösszegtől, hogy tartalmazza az élővilágot ért károkat, valamint azok helyreállítási költségeit.

A becsült károk és azok összege:

TEVÉKENYSÉG MEGNEVEZÉSE	KÁR
Azonnal felmerülő költségek	300 millió Ft
A halászat és horgászat vesztesége	1,8 milliárd Ft
Bevételkiesés a turizmusra épülő vállalkozásoknál	1.3-2.4 milliárd Ft
Marketing költségek	100 millió Ft
ÖSSZESEN	3.5- 4.6 milliárd Ft

Az általunk előrejelzett kárösszeget ugyanakkor módosíthatja néhány nehezen becsülhető, jövőben felmerülő kár. Ilyen a tiszai halászatot ért kár, ahol a végső kárösszeget befolyásolja a halállomány rehabilitációjának gyorsasága, illetve ilyen kárt jelent, hogy a ciánszennyezés következtében a Tisza- menti turizmus fejlődési lehetőségei súlyosan beszűkültek. A fejlesztések elmaradása pedig komoly bevételkiesést okozhat a jövőben.

A jelentés sorra veszi a ciánszennyezés által okozott különböző területeken felmerülő károkat: az azonnal felmerülő elhárítási költségeket, a halászatot/horgászatot és a turizmust ért károkat, valamint a Tisza arculatának helyreállítása érdekében végzett marketing tevékenység költségeit. A tanulmány vizsgálja az üzleti vállalkozásokat ért károkat és a szennyezésnek a Tisza menti ingatlanok értékére gyakorolt hatását is. A jelentés által adott kárösszesítés alapját a szennyezésekhez köthető bevételkiesés becslése jelenti.

Az azonnal jelentkező elhárítási költségek a szennyezés idején vagy közvetlenül utána felmerülő, a szennyezéshez közvetlenül kötődő kiadásokat jelenti, mint pl. a védekezés megszervezésének és lebonyolításának, a haltetemek összegyűjtésének és ártalmatlanításának, stb. költségei. Az általunk becsült azonnali kár kb. 300 millió Ft, ennek legnagyobb része a központi szervekre hárult.

A halászat esetében figyelembe vettük az elpusztult halállomány gazdasági értékét, ami 874 millió Ft, A jövőben várható kárként jelentkezik a lecsökkent halállomány miatt kieső potenciális utód generáció ezzel megegyező értéke (874 millió Ft). A halászati szövetkezetek szennyezéshez kapcsolódó kára 24 millió Ft. A horgászat kiesett bevétele mintegy 25 milló Ft, ami az el nem adott horgászengedélyekből származik és kis mértékben alábecsült összeg, mivel nem vettük fel minden horgásztársasággal a kapcsolatot. A halászatot és horgászatot ért összes kár így mintegy 1,8 milliárd Ft.

A ciánszennyezés drámaian érintette a Tisza turizmusát. A folyó felső szakaszán a víziturizmus visszaesése 90%-os volt, az évi 18-20,000 vendég helyett körülbelül 1,500-an indultak Tisza-túrára 2000-ben.

A Tisza-tó mentén különösen a német és osztrák turisták számának 33%-os visszaesése járt kedvezőtlen hatással. Külön traumát jelent, hogy a szálláshelyek törzsvendégeiket veszítették el. A külföldi horgászturisták visszaesése a Tisza-tó szennyezéstől nem érintett szakaszain is közel 100% - os. A külföldi turisták érdeklődésének csökkenését jelzi a térség iránt az, hogy a tó vonzáskörzetében vásárolt ingatlanok száma és értéke a felére esett vissza 1999-hez képest.

A turizmus visszaesése az alsó szakaszon is jelentős, Csongrád városában 80%-os volt a turizmussal foglalkozó vállalkozások forgalomkiesése, de a ciánszennyezéssel együttjáró negatív hatás érintette a Tiszától távolabb fekvő Mártély idegenforgalmát is (30%-os visszaesés).

Szinte az összes Tisza-menti település idegenforgalma csökkent, míg az országos adatok a turistaforgalom felívelését mutatták. A 2000. évi szezon zárásáig mintegy 300.000 vendégéjszaka veszett el, ez 1-1,5 milliárd forint bevételkiesést jelent. Az idei évre áthúzódó hatásokkal számolva a turizmust ért teljes kár 1,3-2,4 milliárd forint.

A károkat viszonylag kevés gazdálkodó viseli az egyébként is kevés üzleti vállalkozással és gyenge gazdasággal rendelkező térségben. Az egy vállalkozóra jutó kár a vállalkozások méretéhez képest igen nagy. A forgalom olyan mértékben csökkent, hogy nem csupán az éves vállalkozói profit került veszélybe, hanem gyakran a nyári főszezon is veszteségessé vált. A csökkent forgalom miatt például a vizitúrázók egyik fő állomáshelyének számító tivadari kemping ki sem nyitott 2000-ben. Az idegenforgalmi vállalkozásoknál a rendszeresen jelentkező holtszezonbeli veszteséget a nyári időszak nyeresége fedezi, így a nagyon gyenge főszezon a vállalkozásokat tartalékaik felélésére kényszerítette.

A ciánszennyezés - és az azt követő nehézfém-szennyezések- fő gazdasági kára mégis inkább a jövőbeli hatásokban, a várakozásokban keresendő. A ciánszennyezés egy új kockázati kategóriát vezetett be a Tisza-menti vállalkozások gazdálkodásába. A vállalkozásoknak számolnia kell azzal, hogy az élővilágot elpusztító, a Tisza hírnevét tönkretevő és a turistákat elriasztó folyószennyezés megismétlődhet.

Pedig a különösen nehéz gazdasági helyzetben lévő Tisza-menti települések számára a folyó páratlan adottságaira építő turizmus a legfőbb kitörési lehetőséget ígérte. A szennyezés előtt apró lépésekkel meg is indultak a befektetések: különösen a Tisza-tó mentén, de a Tisza többi szakaszán is jellemzővé vált a turizmus szolgáltatásainak minőségi fejlesztése. A Felső-Tisza menti víziturizmus esetében pedig tervek és elképzelések születtek a vízituristák színvonalas fogadását lehetővé tevő kikötők és kempingek létrehozására. Ezek az elképzelések mind befektetéseket igényelnek, de a befektetések forrásai a ciánszennyezés miatt veszélybe kerültek.

A turizmussal foglalkozó vállalkozások fennmaradásuk érdekében felélték szegényes saját tartalékaikat. A veszteséges gazdálkodás és az újabb folyószennyezés kockázata miatt a banki hitelek vagy a más területekről érkező befektetések lehetősége minimális. Sőt, még az állami fejlesztési források is elkerülik a régiót. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Igazgatóság csak a turizmusfejlesztésre szánt összeg felét tudta 2000-ben kedvezményes állami fejlesztési hitelként kihelyezni a vállalkozásoknak, mert a vállalkozók többsége a ciánszennyezés veszteségei miatt képtelen volt hitelt érdemlően bizonyítani, hogy gazdálkodása megalapozott és fejlesztési tervei nyereséget hoznak.

A turizmus forgalmának visszaesése nem csak a turizmussal közvetlenül foglalkozó vállalkozások problémája, hanem a régió egész gazdaságára hatással van. A tokaji önkormányzat röviddel a ciánszennyezés után a vállalkozók várakozásaira alapozva egy igen széleskörű felmérést végzett. A felmérés megállapításai szerint az üzemanyagforgalmazással és a vendéglátással foglalkozó vállalkozások is jelentős veszteségekkel számoltak. A tényleges és a várt károk összehasonlítása érdekében ugyanebben a vállalkozói körben a Környezettudományi Központ 2000. őszén is végzett egy felmérést. A felmérés szerint a visszaesésre vonatkozó becslések nem voltak eltúlzottak, sőt egyes szolgáltatásoknál a vártnál is nagyobb veszteség jelentkezett. A kiskereskedelmi boltok forgalmának csökkenését a turisták számának csökkenése mellett a helyi kereslet csökkenésével is magyarázták a tulajdonosok. Az utazási irodák forgalma 80%-kal, a vendéglátóhelyek és szálláshelyek forgalma kb 40%-kal, az élelmiszerkereskedelem közel 20%-kal esett vissza, de az egyéb kiskereskedelmi üzletek (ajándék, horgász, virág, stb. boltok), illetve a benzinkutak forgalma is jelentősen csökkent (10-40%-os visszaesés). A ciánszennyezés gyakran nem önmagában okozta a vállalkozás veszteségét és a munkavállalók elbocsátását, hanem az utolsó cseppet jelentette a pohárban az amúgyis nehéz körülmények között gazdálkodó vállalkozások számára.

A jelentésből több olyan tanulság is adódik, amelyek figyelembe vétele elősegítheti, hogy a Tisza-menti régió kitörjön jelenlegi helyzetéből:

A jelentés teljes szövege angolul

Vissza

Főoldal